Frissesség és krémesség lazacba zárva

Oly rég ízesíti az emberiség ételét, s gyógyítja ezáltal is a szervezetet, hogy pontos adat nincs arról, mikor találkoztunk vele először. Az első írásos emléket Shen Nong, a legendás kínai császár hagyta ránk, mely egyben az első kínai füvészkönyv is volt. A gyűjtemény tüzetesen foglalkozott közel 200 fűszernövénnyel, és köztük szerepelt a gyömbér is. A Kr. e. 3000 tájékán készült kötet, a gyökér jótékony tulajdonságait ismertette, amelyeket a mai napig alkalmazunk. Hatásos ugyanis a gumócska nyers akár szárított formában láz, hidegrázás, megfázás ellen, de az uralkodó szerint „megszünteti a testszagot és összehozza a testet a lélek birodalmával”.
Az ókorban viszont sokkal később terjedhetett el a gyömbér friss alkalmazása, ugyanis írásos emlék csak Kr.u. 500 körül van a gyökér használatáról ebben a formában. A kínai nyelv megkülönbözteti a növény 2 variációját, a szárított a Gan-jiang, a friss pedig a Sheng-jiang névre hallgat.

A gumócskát nem a madarak pergették el Európa partjain, hanem valószínűnek tartják, hogy az V. században uralkodó Dáriusz perzsa király küldöttjei, növénnyel a táskájukban tértek vissza India déli tartományaiból a mi földrészünkre. Innen aztán hamar elterjedt, eleinte a görögök kezdték el folyamatos használatát a konyhájukban és a gyógyászatukban.
Sejthették ám, hogy emésztést elősegítő gyógynövény és fűszer is egyben, ezért megterhelő étkezések után fogyasztották kenyérrel, majd beledolgozva a kenyér tésztájába, sütötték az első gyömbéres kenyeret.
Visszakanyarodva a gyömbér őshazájához, Ázsia trópusi területeire, Indiában és Kínában a tengerészek időszámításunk előtt is fogyasztották tengeribetegség ellen. Amennyiben nem szeretjük a kellemetlen csípős ízt, és nem utazunk nap mint nap vízen, nem ajánlom a friss növény hőkezelés nélküli rágcsálását, mert iszonyúan tud csípni. Viszont ha sütjük, főzzük, pároljuk vagy bármilyen más módon hőkezeljük a gumócskát, a csípősségét kellemesen frissítő íz veszi át, mely nagyszerű ízesítője lehet rengeteg ételnek.

Gondoltam, ha már az emberiség hajnalán is szeretettel fogyasztották halhoz, és tenger gyümölcseihez, akkor nem térnék el az alapanyagoktól, csupán új külsőt varázsolva ennek a csodálatos ízű növénynek mutatnék be egy receptet, amelyet az alábbi videó linkre kattintva érhettek el.

Jó szórakozást hozzá!

Sajttal töltött gyömbéres lazacropogós hozzávalói:

• lazac                        50 dkg
• friss gyömbér       6 dkg
• tehénsajt               15 dkg
• szója szósz            2 evőkanál
• halszósz                 1 evőkanál
• szezám olaj           1 teáskanál
• petrezselyem        1 kis csomó
• zsemlemorzsa       4 evőkanál + egy kevés a beforgatáshoz
• majonéz                 2 evőkanál
• olaj                          a sütéshez