Medvehagymából finomat…

Egy reggelen, mikor a piacon bóklásztam, szinte félálomban, az első zöldséges pultjánál hirtelen kiugrott minden álom a szememből. Megpillantottam a kedvenc kora tavaszi zöldségemet. Természetesen nem mondhatom magaménak, hiszen nem csak az én kedvencem, hanem a barnamaciké is. A medvék hosszas téli álmukat követően nem a fák lombozatában kutatnak édesebbnél édesebb mézet keresve, (kivéve Mici Mackót), hanem a talajt kapargatva áskálódnak medvehagyma gyökérzet után.

Számos barátom fél szedni, mikor a Mecsekben vagy a Gerecsén szerveznek kora tavaszi túrákat. Ugyanis elég könnyedén összekeverhető a gyöngyvirággal, van viszont néhány szempont, amikre érdemes figyelni: a macihagyma leveleinek fonákja matt és hegyes, míg a gyöngyvirágé fényes és kerekdedebb. Viszont, ha a két növény nincs egymás mellett, bizonytalanná válhatunk, ilyenkor csak törjük meg a levelet. A medvehagyma hatóanyagai a levelében találhatóak és szinte megegyeznek a fokhagymáéval, ezért, ha fokhagymára emlékeztető illatot érzünk, akkor a macik kedvenc növényével van dolgunk. Ez annak köszönhető, hogy a medvehagyma is tartalmaz allicin-t, akárcsak a vetélytársa, mindemellett aszkorbinsavat, flavonoidokat és még számos jótékony vegyületet. Hatóanyagai 12-szer erősebbek a fokhagymáénál, ezért is erőteljes vértisztító, baktérium – és vírusölő hatása van.

Persze ahány ház, annyi féle elnevezés, mint kígyóhagyma, vadfokhagyma, boszorkányhagyma, poroszhagyma, sajamás vagy sási-hagyma.

Visszakanyarodva a sztoriban, ha túrázni támad kedvünk, bátran szedjünk az erdők mélyén kígyóhagymát. Pontosan áprilisban és májusban virágzása előtt csíphetjük le a zsenge leveleket, melyek nagy örömet tudnak okozni, majd mikor a konyhánkba érkeznek. A hagymáját elég nyár végén begyűjteni.

Igaz, én nem az erdő avarjából, de begyűjtöttem néhány csomónyit, mely a következőképp színesítette az aznapi vacsorámat.

Parmezános medvehagyma saláta, vajban sütött csirkével (1 főre):



Lássunk hát hozzá:

Első lépésként a medvehagyma leveleket és a salátaleveleket jól átmossuk. A lilahagymát megpucoljuk, a paradicsomot megmossuk. Amíg lecsöpögnek a zöldségek a rájuk zúdított víztől, a csirkemell filét 1 cm vastag szeletekre vágjuk, majd mindkét oldalát a szeleteknek sózzuk, borsozzuk és pár percre állni hagyjuk. Ez azért fontos, mert a sót a hús magába szívja, és kellemesen átveszi a bors ízét is.

Egy keverőtálba az olivabogyókat belekarikázzuk, a paradicsomot cikkezzük, a parmezán sajtot zöldséghámozó segítségével beleforgácsoljuk, a salátát lecsöpögtetve beleöntjük, a lilahagymát és a kihagyhatatlan medvehagyma erős zöld levélrészeit beleszeleteljük. A világoszöld szár közeli részeket szintén apróra szeleteljük és félretesszük.

Fogunk egy serpenyőt, és vajon közepes lángon 1,5-1,5 percig sütjük oldalanként az előkészített csirkefiléket. Ügyeljünk a hús vastagságára és a sütési időre, mert így a mellfilénk nem fog kiszáradni és jó szaftos marad. Ha kész, kiemeljük a vajból és félretesszük.

A visszamaradt vajban, a macihagymánk apróra vágott élénkebb zöld levélrészét nagy lángon szotírozzuk. (hirtelen sütjük)

A keverőtálban heverésző zöldségeket sóval, borssal és extra szűz olivával összeforgatjuk, tányérra halmozzuk.

A csirkénket fölkockázzuk, és a saláta köré helyezzük, majd rálocsoljuk a vajas medvehagyma szotírunkat.

Nagyszerű fogás akár reggelre, akár egy könnyed vacsorára.

Jó étvágyat hozzá! 🙂

Tovább a blogra »